Csizmadia Imre Gyula Budapesten született 1932-ben, magyarországi egyetemi tanulmányai után a neves bostoni MIT-n folytatta posztdoktori tanulmányait, ahol az 1960-as évek elején a világon elsőként végzett kvantumkémiai számításokat szerves molekulákon. A University of Toronto világhírű professzora ezer szállal kötődött az ELTE Szerves Kémia Tanszékéhez, munkássága és kutatói tevékenysége szorosan összekapcsolódott az ELTE Természettudományi Kar munkatársainak tevékenységével.

Kucsman Árpád egykori tanszékvezető meghívására, előbb 1985-ben, majd 1993-ban a Torontói Egyetem professzoraként, egy-egy évig vendégoktatói státuszt kapott az ELTE Szerves Kémiai Tanszékén, ahol elméleti kémiát oktatott. Hazánkban a szerves molekulák és reaktivitásuk kvantumkémiai vizsgálata akkor még gyerekcipőben járt. Előadásai az elmélet és a gyakorlat szimbiózisából születtek, a szerves kémia szerteágazó területeit érintve színesítették az akkori képzést. A Kémiai Intézetünk professzorai - akkor még hallgatók vagy doktoranduszokként – izgatottan hallgatták életvidám előadásait.

Számos ELTE-s kolléga szakmai fejlődését segítette mentorként és témavezetőként kifogyhatatlan ötleteivel, praktikus javaslataival, köztük Perczel Andrást, a Szerves Kémiai Tanszék jelenlegi vezetőjét, aki szintén Csizmadia professzor posztdoktorja volt. Az elmúlt három évtizedben Csizmadia Imre a Szerves Kémiai Tanszék számos munkatársával működött együtt a tudományos kutatómunka területén, aki széleskörű nemzetközi kapcsolatait a hazai kollégái javára használta fel. Büszkeséggel töltötte el, hogy számos tanítványa közül később 20 professzorként tanított világszerte.

Új folyóiratot indított Theochem címmel, amely az alkalmazott kvantumkémia és a számításos kémia számára adott új lehetőségeket, valamint számos publikációval segítette elő ezen tudományterület fejlődését. Élete folyamán mintegy 550 tudományos publikációnak lett társszerzője.

Csizmadia Imre ezen túlmenően is sokat tett a hazai tudományos élet fellendítéséért: számos ELTE-s professzor, doktorandusz és hallgató részvételével elsőként szervezte meg a World Association of Theoretical Organic Chemists (WATOC) konferenciát Budapesten 1987-ben, amely azóta a tudományterület egyik legjelentősebb tudományos tanácskozásává nőtte ki magát.

1988-ban munkássága és kiemelkedő szakmai érdemeire tekinettel az ELTE díszdoktori címet adományozott Csizmadia Imrének. Számos tudományos publikáció, szakmai kiadvány jelent meg a tollából, illetve gondozásában, többek között a vegyészhallgatók számára ma sem ismeretlen Szerves reakciómechanizmusok vizsgálata c. tankönyv. 

Kucsman Árpád, az ELTE Szerves Kémia Tanszék vezetője (balról) és Csizmadia Imre (jobbról) 1988. őszén az ELTE díszdoktor-avatási ünnepségén az Aula Magnában. 

Jövőcentrikus gondolkodásmód vezette egész életén át. Az oktatatás az mindig a legfontosabb kihívás volt számára, mellyel a jövő professzorait nevelte ki és tette jobbá világunkat. Hitt és bízott minden diákjában, professzor palántaként nevelte és támogatta őket. Célja az volt, hogy a kutatás a „tudás” új definíciója legyen, ahol a „kreativitás” az alapja mindennek.

Egykori pályatársai, növendékei önzetlen, kreatív és nagyvonalú professzorként ismerték, szerették és becsülték őt. Mindig mozgásban volt, telefonált, írt és szervezett, s maga körül életet és aktivitást csiholt. Nem véletlenül volt a jól ismert mondása: „aki igazán siet, az nem ér rá megállni”.

Emlékét szeretettel őrizzük. 

Társasági tagságok, kitüntetések

Fotók: ELTE Levéltár, https://ttk.elte.hu/content/elhunyt-csizmadia-imre-a-kvantumkemia-professzora.t.5840