VEGYÉSZOPERA
alias
SZIGOR HERCEG, avagy CARMENni VEGYÉSZNEK

AZ OPERA CSELEKMÉNYE

CSAK OKTATÓKNAK!

1. szín: Négy arcátlan hallgató felkészületlenül merészel szigorlatra járulni a Professzori Kar elé. A legarcátlanabb Gálickő, aki pedig a legkevesebbet tanulta.

2. szín: Megérkezik a Professzori Kar, a hallgatókat bátorítva elfoglalja helyét. Pancser Etelka kapkodó tájékozatlanságot mutató kezdés után egy kis jelest kap.

3. szín: Az elegáns Könyök divatbemutatóját a Professzori Kar a nagy tudás bizonyítékának tekinti. Tévedésüket felismerve a nulla tudású Könyököt egyessel engedik el a színről.

4. szín: A kihívóan kokettáló Malvinka „véletlenül" jó kérdést kap másodszorra, és a Professzorok elismerő pillantásától kisérve jelest kap.

5. szín: Az arcátlanul magabiztos Gálickő tücsköt-bogarat összehordva felel, de kettesért könyörög. A megértő bizottság tanítgatja kicsit, miközben fölényesen magas szintű szakmai tudását is megcsillogtatja. Jólelkűen kihúznak belőle egy igen gyenge kettest.

6. szín: Mindennel dacoló tudatlan hallgatók diplomát kapnak. Ezzel az operának is vége.
 

CSAK HALLGATÓKNAK!

1. szín: Négy szerencsétlen hallgató, aki kívülről tudja az egész tananyagot, szigorlatra érkezik egy undok bizottsághoz. Mindenki reszket a félelemtől, csak a bátor Gálickő reménykedik.

2. szín: Bevonul a szigorú vizsgabizottság és fenyegetőzve elfoglalja a helyét. Kezdetben nem méltányolják Pancser Etelka talpraesett válaszait, de később kitűnővel jutalmazzák elsöprő tudását.

3. szín: Az előírásoknak megfelelően felöltözött Könyök Ödönt ellenszenvvel fogadják. A Professzorok olyan kérdéseket tesznek fel, amelyekre a tudomány sem ismeri a választ.

4. szín: Malvinka kedvesen válaszolgat a professzoroknak, akik kocsányon ülő szemekkel bámulják többször differenciálható felületeit. Zavartan adják meg a jól megérdemelt kitűnőt.

5. szín: Gálickő szimpatikusan, szerényen, de határozottan megválaszolja a legtöbb kérdést, mégsem akarják átengedni. A bizottság közben csúnyán kioktatja, pedig látszik, hogy ők sem nagyon értenek a szakmájukhoz. Végül mégis kénytelenek elismerni Gálickő tudását, de csak kettest adnak.

6.szín: Mindenki megkapja a jól megérdemelt diplomát. Ezzel aztán vége is a játéknak.
 
 
 

SZÖVEGKÖNYV

SZIGOR HERCEG
avagy
CARMENni vegyésznek
Szintetikus zenés sorstragédia egy felvonásban, hat színben
Hetedik, bővített, részben óhatatlanul átdolgozott kiadás

Írták:

Beethoven Fogarasi Lellei Strauss

Berecz Gárdos Libor Verdi

Bihari Huszka Offenbach Vétek

Bizet Kadosa Pátzay Wagner

Donizetti Körös Rossini Wieland

Fraknói Lehár Schubert et al….
 
 

ELőJÁTÉK

SZÓLÓ: Róla szól a dal, akit elsős korban már Dallam: (Karai: Amerikai munkásdalok)
A laborfőnök önkénye sújt,
Kit a Csendes-tanszék, s a menzakoszt sem vár,
Zéhán görnyed vagy digerre tanul.

(Közben a többi hallgató is bevonul)

KÓRUS: Rólunk szól a dal, kiknek teste meggyötört,
A padtól sajog hátsó felünk,
És a lombikból öntve nitrálósavat
Xantoproteines mindkét kezünk.

Hallgassátok velünk,
Hogy mi mindenen ment át
Könyök és Pancser, no meg a kis Kocsonya,
Végül Gáliczkő, a lusta diák.

És kóborolhatsz folyosókon sok helyütt,
A vizsgázókba belebotlasz mindenütt.
Nem találod helyedet e szép napon,
Ki levizsgázott, hasát sütteti a napon.

Pedálgép, ki megtalálja helyét,
Pedálgép, ki mindig szemfüles.
Pedálgép? Csak meg ne nézd a fejét,
Mert jó dagadtra nőtt kobakja belül üres.

Vannak köztünk, sajnos, túlbuzgó tagok,
Kik pedálozva növelik az átlagot,
És bólogatnak a tanár szavaira,
Bár azt se' tudják, miről folyik épp a duma.

Pedálgép…
 
 

NYITÁNY(Mozart: Szöktetés a szerájból)

A nyitány alatt az üres színre (szigorlati terem) egyenkint szállingóznak be a kórus tagjai.

ALTISZT: A tisztelt professzor urak (Mozart: Don Giovanni, táncjelenet)
Értesítik mindnyájukat,
Hogy ma vegyész szigorlatot,
S avatást tartanak.
Ez alkalomból Önöket,
Az egész házanépüket
Vendégül látják szívesen,
Mert ők nagylelkűek.
Ajtó és ablak nyitva áll,
Fáradjanak be rajta már,
Mert szemükre s fülükre itt
Sok édes öröm vár.

KÓRUS: Itt ma szigorlatoztat a professzori kar, (Verdi: Trubadúr, Cigánykórus)
Négy hős vegyész kollégánk ma vizsgázni akar.
Itt, ma, vizsgázni akar.

CSAK A LÁNYOK: Ki az ki itt most közelgni látszik?

CSAK A FIÚK: Egy szép vegyészleány! Át is megy ő talán...

PANCSER: (Kezét tördelve belép):
Ne félj, ne félj bolond szívem, (Lehár: Mosoly országa)
Úgy is tudom már,
Hogy itt engem ma elhúznak,
Rám a bukás vár.

KÓRUS: Ne félj, ne félj, vegyészleány,
Nem lesz semmi baj,
Rájuk nevetsz, s elolvadnak
ők is, mint a vaj.

KÖNYÖK: Hogyha az ember itt vizsgázni óhajt, (Mozart: Figaro házassága)
Félre a gondot és félre a sóhajt.
Míg ők beszélnek én bólintgatok.
Hadd lássák a profok, mindent tudok.
Csak nagyon félénk, csendes vagyok.

KÓRUS: ||: Így tett le a könyök sok szigorlatot.
Míg a többi felelt, ő bólintgatott.
Ez a siker titka, nem kell sok beszéd.
Csak okosan hallgassál és ez elég. :||

KOCSONYA: (Remegve belép):
Eljött hát a vizsganap, (Kadosa: Májusi köszöntő)
Könnyhullás és gyász köszöntse,
Zeng és dalol az élet,
Én meg remegek, félek,
Tudom-e jól a fizkémet.

KÓRUS: Mitől félsz kis Kocsonya,
Hisz te vagy a nagy koponya!
Zeng és dalol az élet,
Nem kell remegned, félned,
Hisz tudod te a fizkémet.

GÁLICZKő: (Beront a színre):
Engem nem érhet el ma semmi vész, (Bizet: Carmen, Torreádordal)
Mert fejemben van az egész,
Két napig tanultam kémiát,
Mindent tudok tehát:
Csak az első 40, s az utolsó
10 oldalt nem néztem át.

KÓRUS: Üdv néked, bátor szigorlatozó!
Bátran állj ki, vár a dobogó!
Tőled bármit kérdezhetnek már,
Te mindent megfelelsz,
Hiszen homlokodról a tudomány
Világító sugár.

ALTISZT: (Futva jön):
Mindjárt jönnek, szűnjön meg a lárma! (Muszorgszkij: Borisz Godunov)
Hogyha belépnek az ünnepi talárba',
A jelöltek mind leborulnak,
És térden állva így rimánkodnak:

KÓRUS: Irgalmat nékünk!!!
 
 

TÁRGYALÁS(Szamárinduló)

A professzorok a zene hangjára a nézőtér felől ünnepélyesen bevonulnak, fekete talárban és fejfedővel.

PROFOK: ||: Vizsgabizottság mi vagyunk, (Schubert: Három a kislány, Tschöll papa lányai)
Megjöttünk, itt vagyunk.
Senki sem tudja, hogy mit kérdezzünk,
Még mi sem tudjuk, || ez a bajunk. (1. volta) || ez a mi bajunk. (2. volta) :||

2. PROF.: Végre itt a kéjes óra, (Mozart: Szöktetés a szerájból, Osmin áriája)
Álljon ki a dobogóra,
||: És feleljen Ön, ha tud, Ön ha tud. :||

3. PROF. Ó, be szép lesz, ó, be jó lesz,
Itt ma roppant sok húzás lesz,
Ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha,
Itt ma sokan megbuknak!

PROFOK : Végre itt a kéjes óra…

ALTISZT: Pancser Etelka, Te kezdd el! (Tannhäuser, Felhívás a dalnokversenyen)

1. PROF.: Első kérdésünket hallja, (Bizet: Carmen, Mi is jöttünk felvonulni[kórus])
Erre feleljen Ön, ha tud!
Első kérdésünket hallja:
Mi a Raman-effektus?

PANCSER: ||: Ó, jaj, mit mondjak hát? (Verdi: Traviata)
Csak menjek át! Csak menjek át! :||
ő volt, ki a tömegvonzás
Törvényét kimondta, és ...

PROFOK: Nem, nem! Nem az volt!

PANCSER: ő volt, ki a golyót elejtette, s nézte,
Hogyan gurul…..

PROFOK: Az sem volt!

PANCSER: (Rémülten áll.)

KÓRUS: Színképvonal, színképvonal...

PANCSER: Raman egy hindu, fizikus fajta, (Rossini: Sevillai borbély, Figaro magyarázza)
Ki kísérletét egyszer eltolta,
Sok színképvonal jelent meg rajta,
Széles és vastag, sokféle fajta.
A Nobel-díjat ezért megkapta,
Pedig Smekal ezt megálmodta.

KÓRUS: A Nobel-díjat ezért megkapta,
Pedig Smekal ezt megálmodta.

4. PROF: Mondja, hogy megy be (Apu, hogy megy be, az a nagy medve)
A nyers téglaanyag
A Hoffmann körkemencébe?
És ha már bent van, meddig bírja ott ki
Abban a kis szűk fülkében?
És a füstgázok merre kavarognak;
Hol jönnek ki és be?
Mire jó az egész kemence?

S minek építik azt kerekre?
Erre feleljen meg én nékem!
||: Nosza mondja már nahát! :||

PANCSER: Füstgázok sütik és égetik (Verdi: Trubadúr, Azucena áriája)
Pirosra ott a nyers téglákat: jaj nekik!
Közben a kemence csak kering,
Míg a téglák megsülnek mind.
Irtózatos a hőség.
Szörnyűbb csak a pokol lehet,
Égesse ki annak szemét,
Aki ilyeneket kérdez!

KÓRUS: Égesse ki annak szemét,
Aki ilyeneket kérdez!

PANCSER: Füstgázok sütik és égetik
Pirosra ott a nyers téglákat: jaj nekik!
Elveszti az össz' kristályvizét
Az illit és a montmorillonit,
Kaolin, s a bentonit!

3. PROF.: Arra feleljen most, kollegina, (Mozart: Don Giovanni, Pezsgőária)
Hogy milyen anyag a piridin.

PANCSER: A piridin bűzös bázis. (Rossini: A Sevillai borbély, éneklecke)

3. PROF.: Jól van, jól van, roppant köszönöm.

PANCSER: Bűzös bázis a piridin.

3. PROF.: Jól van, jól van, roppant köszönöm.

PANCSER: A piridin illata rossz.

3. PROF.: Ezt már mondta, mondjon mást is!

PANCSER: A piridin szaga nem jó.

3. PROF.: Ezt hallottam, mondjon mást is!

PANCSER: Illata nem jó, szaga bűzös,
Szaga rémes, illata nem jó.

3. PROF.: Ezt már mondta,
Mondjon mást is!
Ezt már mondta,
Mondjon mást is!

PANCSER: Illata nem jó, szaga bűzös,
Szaga rémes, illata nem jó,
Illata nem jó, szaga bűzös,
Szaga rémes, illata nem jó.

PROFOK: (Pancserrel együtt éneklik)
Ezt hallottuk,
Mondjon mást is
Térden állva úgy könyörgünk,
Csak mondjon mást is,
Csak mondjon mást is!
Kitűnőt kap, megígérjük:
Csak mondjon mást is,
Csak mondjon mást is!

PANCSER: Kitűnőt?? Biztosan? Na jó, legyen!

1. PROF.: Hát miből akar tulajdonképpen felelni?

PANCSER : Talán a szerves kémia történetéből.

PROFOK: Halljuk! Halljuk!

PANCSER: 1828-ban kitörött a háború, (Svéd hatos)
Wöhler és a vis vitalis
Összevesztek cudarul.
Ebből aztán lett egy roppant zavaros história,
Hiszen ebből lett az egész organikus kémia.

KÓRUS: Ebből aztán lett egy roppant zavaros história:
Vizeletből lett az egész organikus kémia!

1. PROF. Fogas kérdés következik,
Erre feleljen Ön, ha tud!
Hogy jön a benzolgyűrűhöz
A londoni omnibusz?!

PANCSER: Mi sem könnyebb ennél!! (Prózában, majd ének:)
Londoni omnibusz tetején (Éjjel az omnibusz tetején)
Utazott Kekulé,
És álmodott.
Akkor is a benzol képletén,
A hat szén helyzetén
Gondolkozott.
Álmában hat kis majom
Egymás farkát kergette,
S felkiáltott Kekulé meglepetve:
Ím itt a benzol, mit kerestem,
Végre, hogy megleltem
A gyűrűjét.

KÓRUS: Álmában hat kis majom
Egymás farkát kergette,
S felkiáltott Kekulé meglepetve:
Ím itt a benzol, mit kerestem,
Végre, hogy megleltem
A gyűrűjét.

PROFOK: Adjuk meg hát most azt az osztályzatot, (Verdi: Nabucco, kórus)
Melyet e vegyészjelölt ma itt kiérdemelt
||: Melyet e vegyészjelölt kiérdemelt :||
Megkapja a kitűnőt!

KÓRUS: ||: Kitűnőt kapott Etelka! (Glori-glori halleluja)
Kitűnőt kapott Etelka!
Kitűnőt kapott Etelka!
Mert ő egy nagy Pancser! :||

ALTISZT: Könyök Ödön, te következel ! (Wagner: Tannhäuser)

4. PROF: Mondja, hogy megy be
A nyers téglaanyag
A Hoffmann körkemencébe?
És ha már bent van, meddig bírja ott ki
Abban a kis szűk fülkében?
És a füstgázok merre kavarognak;
Hol jönnek ki és be?
Mire jó az egész kemence?
S minek építik azt kerekre?
Erre feleljen meg én nékem!
||: Nosza mondja már nahát! :||

KÖNYÖK: A Hoffmann féle körkemence (Mozart: Varázsfuvola, Papageno áriája)
Kissé köralakú idom.
Szóval olyan, mint mondjuk
||: Egy egész kis Népstadion. :||
Csak szektorok helyett fülkék vannak ott,
És a téglák, mint emberek,
Jól összezsúfolódva átkozzák a pokoli meleget.
Ennyit tudok és semmi egyebet.

4. PROF: Ez semmi, ez semmi, így nem fog átmenni. (Egy csók és más semmi)
Így nehéz lesz vegyésznek lenni!
Csak rajta, csak rajta,
Kérdezzük meg tőle a kolloidkémiát!

2. PROF.: Ah, mondja kérem szépen, (Mozart: Don Giovanni, Ottavio áriája)
Zengő szóval, ékes szóval,
Hadd hallom szabatos feleletét:
Hogy a kolloidikában
Melyik a legfontosabb princípium,
princípium, princípium, princípium?

KÖNYÖK: Itt van a felület, fajlagos felület. (Mozart: Don Giovanni, Pezsgőária)
Egyre csak növeled, azt teszed jól.
Aprítod, tördeled, rázod és kevered,
Így lesz a kolloid gél meg a szol.
Ám de ha ebben a felületben
Nincs valamilyen kicsike ion,
Vagy liofil kis gyököcske, bizony,
Akkor a rendszer stabilitása gyenge,
A sorsa koagulálás.
Bármi a közeged, hogyha nincs réteged,
Melyen a részecskéd adszorbeál.
Hiába rázod, nyúzod és húzod,
Rántod és hántod: kiülepedik.
Bölcs aki tudja, hirdeti, mondja,
Hogy az igazság nem vitás:
||: Egy a fő a kontinuitás. :||

2. PROF: Ha-ha-ha-ha-ha!

1. PROF: Ön búvár most, ki vízben úszik (Mozart: Varázsfuvola, Sarastro áriája)
És keresi, miből él a hal?
Oxigént mennyit talál a vízben?
Hogy határozza meg azt gyorsan?
Melyik a legpontosabb metódus?

KÖNYÖK: Megtitrálom az oxigént.

1. PROF.: Előbb azonban mást is csinál,
Készít mangán-klorid oldatot.
Lúgot ad hozzá, jól összerázza.
Összeönti a vízmintával.
Ekkor mi történik, mondja hát!

KÖNYÖK: ??!

KÓRUS: Halvány rózsaszín, zöld kockás csapadék, (Csön-csön gyűrű)
Ami nékünk itt leválik Erli-lombikunkban.
Szép, szép, jaj de szép, jaj, ki hitte volna,
Összeöntve megváltozik színe azonnyomba'.

3. PROF.: Minékünk azt remélem, megbocsátja, (Jacobi: Sybill)
Ha elbuktatjuk most, Könyök Ödön.
De előbb kap egy kegyelem kérdést:
A parachorról beszéljen most Ön!

KÖNYÖK: Parachor egy organikus vegyület, (Schubert: Három a kislány)
Melyben vannak különféle elemek.
Ortochorral és a metachorral ő
Általában együtt fordulhat elő.

3. PROF: Ezt meg kell húzni, menjen a fenébe! (Puccini: Tosca)

PROFOK: Adjuk meg hát most azt az osztályzatot, (Verdi: Nabucco, kórus)
Melyet e vegyészjelölt ma itt kiérdemelt
||: Melyet e vegyészjelölt kiérdemelt :||
Ez bizony elégtelen!

ALTISZT: Kocsonya Malvin, te jössz most. (Wagner: Tannhäuser)

2. PROF.: Mondja, mit mért a laborban? (Verdi: Traviata, "Elhagyjuk, drágám...")

KOCSONYA: Üvegkockát mértem.

2. PROF.: No de mijét mérte?

KOCSONYA: A tömegét mértem.

2. PROF.: Az a módszer, mivel mérte,
Gauss volt, vagy Borda?

KOCSONYA: Nem módszerrel mértem:
Mérleg volt, bár ócska.

2. PROF.: Mi történne, ha a kockát
A Himaláján mérnénk?

KOCSONYA: Ugyanaz, mint itt most:
Dideregnék, fáznék.

2. PROF.: Mi történne, ha eső esne,
Míg a kockát méri?

KOCSONYA: Van kalucsnim, s ernyőm,
Nem kell attól félni.

2. PROF.: Mi történne, ha a súlyok
Nem volnának rézből,
És az üvegkocka
Kiesne kezéből?

Mi történne, ha nem volna
Gauss módszer, s Borda,
Sőt, nem volna mérleg,
És nem volna kocka?

Nos, kisasszony, nos, kisasszony,
Feleljen hát nékem,
Várom csengő hangját,
Felpezsdül a vérem.

PROFOK: Nos, kisasszony, nos, kisasszony,
Feleljen hát nékünk,
Várjuk csengő hangját,
Felpezsdül a vérünk.

KÓRUS: Kocsonyácska, Kocsonyácska,
Felelj meg hát nékik!
Bölcs szavaid őket
Rögtön megigézik.

KOCSONYA: Ha nem volna mérleg, kocka,
Gauss-módszer, s Borda-,
Az életem, kérem,
Csupa öröm volna.!

2. PROF.: Nevetséges, ha-ha-ha, a fiz-kémet nem tudja, (Strauss: Denevér, Ach, wie komisch)
Meg fog bukni, ha-ha-ha,
Meg fog bukni, ha-ha-ha-ha-ha-ha!

PROFOK: Nevetséges, ha-ha-ha, hogy lehet ez, Kocsonya?
||: Ilyen szégyent, ha-ha-ha! :||

4. PROF: Mondja, hogy megy be…

PANCSER: A Hoffmann féle körkemence (Mozart: Varázsfuvola, Papageno áriája)
Kör alakú nagy épület,
Amelyben vannak fülkék,
Amelyek tulajdonképpen nincsenek.
Az ellenáram elve alapján,
Megyen a füstgáz körbehaladván.
A leghidegebb meleget,
A hideg tégla kapja meg.

KÓRUS: Az ellenáram elve alapján,
Megyen a füstgáz körbehaladván.
A leghidegebb meleget,
A hideg tégla kapja meg.

2. PROF.: Hát lássunk talán egy gyakorlatiasabb kérdést!

2. PROF.: Figyelje hát a kérdést kollegina! (Denza: Funiculi-funicula)
Esedezem, esedezem!
Ha összeütközik két molekula,
Szélsebesen, szélsebesen
Számolja ki az ütközés sztérikus
Faktorát, a faktorát,
S ábrázolja rögtön eme függvény
Cosinusát és sinusát!
Ha ezt tudja, kedves Kocsonya,
Bölcsebb Ön, mint Maxwell démona.
Entropié, entrópia, entropié, entrópió!
Nos, számoljon és feleljen, hisz ez izgató.

PROFOK: Ha ezt tudja, kedves Kocsonya,
Bölcsebb Ön, mint Maxwell démona.
Entropié, entrópia, entropié, entrópió!
Nos, számoljon és feleljen, hisz ez izgató.

KOCSONYA: E kérdésre a felelet (Offenbach: Orfeusz az alvilágban)
Egyszerű, hogy nevetek:
Tangens fi-vel beszorzok,
És fejreállva integrálok!
Arcus sinus iksz per kettő,
Majd levonok pi felet.
Ábrázolva hiperbola,
Melyben van egy kúpszelet.

2. PROF.: Nagyszerű volt, csodálatos koponya!
Rém tehetség, kitűnőt kap Kocsonya.

PROFOK: Kitűnőt kap, kitűnőt kap, kitűnőt kap Kocsonya! (Kocsonya a kánkán zenére táncol)
Kitűnőt kap, kitűnőt kap, kitűnőt kap Kocsonya!

ALTISZT: Gáliczkő László, Te jössz most. (Wagner: Tannhäuser)

2. PROF.: Várj csak, no várj csak, Gálickő édes! (Donizetti: Don Pasquale, kettős)
Szívem most már csak bosszúra éhes.
Agyunkra ment a sok vizsgahalasztás.
Rád itt most rémes büntetés vár!

Hiába hullatod a csalfa könnyeket,
Hiába sóhajtozol, én csak nevetek.
Tűrtem már tőled eddig éppen eleget,
Most minden türelmemnek vége már!

Nem lesznek hiányzások már a laborban,
Időben jegyzőkönyveid is leadod,
Én néked lógásra módot már nem adok!
Tele van csordulásig a pohár!

Agyunkra ment a sok vizsgahalasztás.
||: Rád itt most rémes büntetés vár! :||

GÁLICZKő: Álmodj csak álmodj, szegény tanárom!
Korai még, hogy vesztemet látod.
Öltönyöm szépen kipreparáltam,
S ami csak kell kispuskázom hát.

Hiába szövögeted itt a terveket,
Hiába dúl a lelkedben fergeteg,
Én minden kérdésedre jól megfelelek,
S átmegyek a vizsgán, mint a madár.
Agyadban akármilyen szándék is kavarog,
Akárhogy acsarog belül a haragod
Én csak a jó kis puskám mellett maradok.
Ez ellen vadul hadakozni kár.

Öltönyöm szépen kipreparáltam,
||: S ami csak kell kipuskázom hát. :||

2. PROF.: Miért van kettese laborból?

GÁLICKő: A labor füstje már mindent ellepett, (Pancsoló kislány)
S a füzetem felett egy lombik szétrepedt.
És hátra fordulva, íme megpillantom én,
Hogy egy professzor digeráltatni indult el felém.

2. PROF: Jaj, úgy élvezem én a labort!
Ottan annyira szép és jó.
Én csak állok és dirigálok,
És mínusz jegy is adható!

GÁLICKő: A fagyáspontmérés, az külön élvezet:
A végén görcsben áll mind a két kezed.
S hogy jó az eredmény, az sajnos csak mese,
Mert újra mérsz, és kijön az előző kétszerese.
Én nem élvezem úgy a labort.
Ottan semmi se' szép se' jó.
„Hogy szűr maga?!" - mást se' hallok!
Itt csak idegbaj kapható.

1. PROF.: Kolléga úrnak van egy sósavoldata, (Erkel: Bánk bán, Bordal)
Amelynek nem ismert koncentrációja.
Mely úton célirányos azt most meghatározni?
S a Winkler-korrekciót is figyelembe venni?

KÓRUS: Gondold s fontold meg azt,
Mit nékik válaszolsz,
Mert amíg tudsz, Te meg nem buksz,
Bátran felelj, tehát, ha tudsz.

PROFOK: Felelj! Felelj!

KÓRUS: Mert amíg tudsz, Te meg nem buksz,
||: Bátran felelj, tehát, ha tudsz. :||

GÁLICZKő: Ha sósav az oldatom, könnyű a dolgom.
Sav ez a javából, neve is az.
Veszem a bürettám, s feltöltöm lúggal.
Nullára állítom meniszkuszát.
Cseppenként adom azt,
S ha gondolom, elég:
Leolvasom a fogyást, s veszem felét.

1. PROF.: Hiba van...

2. PROF.: Elvi hiba van, kolléga!

3. PROF.: Hiba van...

KÓRUS: Indikátor-indikátor!

GÁLICZKő: A lakmusz ingatag, nem tudni, hol csap át, (Verdi: Rigoletto, La Donna č mobile)
A fenolftaleint bántja a karbonát.
Egy indikátort használjunk mindig:
Para-etoxi-chrisoidint.

KÓRUS: Egy indikátort használunk mindig:
Para-etoxi-chrisoidint.

GÁLICZKő: A metil-orange bóraxhoz nem való,
A timolkék pedig gyenge savhoz nem jó.

KÓRUS: Egy indikátort használunk mindig:
Para-etoxi-chrisoidint.

GÁLICZKő: A spájzból minden jam szerepel színével,
Málnaként oxidál, s mint grapefruit redukál.

KÓRUS és Egy indikátort használunk mindig:
PROFOK: Para-etoxi-chrisoidint,
Etox-, redox-chrisoidint.

3. PROF.: Én, a komplexek királya (Huszka: János Vitéz, Én a pásztorok királya)
Az elektronzsonglőr
Fordulok most Önhöz, fiam,
Megkérdezem Öntől:
Kobaltkomplex, oktaéder,
Ez lesz most a téma.
Gerjesztett, vagy degenerált?
Mesélje el ezt nekem, kolléga.

GÁLICZKő: Nem tudom.

3. PROF.: Nem? Miért?

GÁLICZKő: Boksay sötét termében, (Párizsban szép a nyár)
Szervetlen előadás,
Csak lesünk az előadóra,
Rémes e sok kábítás.

Hibridizálódik minden,
Lassan mi magunk is már.
Hiába a sok elektron,
Erről beszélni is kár.

KÓRUS: Hibridizálódik minden,
Lassan mi magunk is már.
Hiába a sok elektron,
Erről beszélni is kár. Ollé!

3. PROF.: Hát mit tud kegyelmed a trinitrofenolról? (Rossini: A Sevillai borbély, Rágalomária)
Hogyan állítja elő,
S a kénsav mire jó?

GÁLICZKő: Hiányzott a jegyzetemből,
Nem felelhetek hát ebből.

1. PROF.: Ide figyeljen, akkor hát kegyelmed!
Ha a fenolt megnitrálom,

Rámegy három, rámegy három
Nitrocsoport, ha kivárom.
Rámegy három, rámegy három gyök.

S olyat dörren, mint egy ágyú,
Mint egy ágyú, mint egy ágyú, mint egy ágyú.
S olyat dörren, mint egy ágyú,
Mint egy ágyú, mint egy ágyú.
S olyat dörren, mint egy ágyú,
Mint egy ágyú, bumm, bumm!

És a lombikom tartalma,
Felrepülve, fennragadva,
Mennyezetre felrepülve,
Vakolaton elterülve,
A fejemre lecsöpögött ,oooh!
Mennyezetre felrepülve,
Mindenemet összekente.
||: Egész labort beszennyezve
Asztalomon szétterült. :||
Íme, kísérletem vége:
A robbanás eredménye!

2. PROF.: ||: Felrepülve, fennragadva,
Mennyezetre felrepülve,
A fejemre lecsepegve,
asztalomon szétterült! :||

1. PROF.: És a lombikom tartalma,
Felrepülve, fennragadva,
Mennyezetre felrepülve,
A fejemre lecsepegett,
Ó, mindenemet tönkretette,
A ruhámat összekente,
Egész labort beszennyezte,
||: Egész labort beszennyezte,
Lent padlón elterült! :||
Ott elterült, ott elterült! Ott elterült.

3. PROF.: Ejnye, ejnye, ezt sem tudja? (Ó, te drága Clementina)
Mondja meg hát nékem azt,
Tán a szerves kémiából,
Hogy mi az aminoplaszt.

GÁLICZKő: Aminoplaszt, az egy terpén,
Influenza ellen jó.
Lelőhelye Afrikában
Éretlen kókuszdió.

PROFOK: (Levegő után kapkodnak.) (Chopin: Gyászinduló)

ALTISZT: (Legyezgeti őket.)

PROFOK: Mily balga ő, mily balga ő! (Rossini: Tell Vilmos, nyitány)
E felelet falrengető!
Mily balga ő, mily balga ő:
Ez hát falrengető!
||: Meg-meg-meg-meg-meg-meg-meg-meg-meg kell
őtet buktatni! :||
Mily balga ő, mily balga ő…

GÁLICZKő: Ó, ha tudnák, mily sokat (Verdi: Traviata, Germont áriája)
Magoltam egy hét alatt,
S most, hogy idekerültem,
Mindent elfelejtettem.

PROFOK: Ez csak üres kifogás, buktassuk meg a pofát!
Megtanulja legalább az organikus kémiát.

GÁLICZKő: Ébredjen fel Önökben a lelkiismeret,
Engedjenek át engem, ki annyit szenvedett,
És akkor majd meglátják, ki lesz az első diák!
Majd meglátják, csak engedjenek át!

PROFOK: Elégtelen! Elégtelen!
Hordd el magad!

GÁLICZKő: Óh jaj, kirúgtak engemet a szőrös szívű emberek!

3. PROF.: Az utolsó kérdésünket
Hallja meg hát Gáliczkő!
Hogyha erre jól megfelel,
Átengedjük, és agyő!

4. PROF.: Mondja hogy megy be…. (A többiek megakadályozzák a kérdezésben.)

3. PROF.: Jól van, még egy új kérdést kap (Megjött már fecskemadár)
Kvantumkémiából;
Nem lesz nehéz válaszolni,
Mégpedig kapásból:

A hexaklór-diszilánról
Meséljen hát nékem,
Kötéseinek fajtáit
Sorolja fel szépen!

Hermitikus, önadjungált
E probléma magva.
Írja fel hát a mátrixát,
S ne hagyja itt abba!

Eredményét vizsgálja meg
Surján integrállal;
Nyilvánvaló, hogy mi jön ki,
Ha kész a számítással.

PROFOK: Eredményét vizsgálja meg
Surján integrállal;
Nyilvánvaló, hogy mi jön ki,
Ha kész a számítással.

KÓRUS (súgva):
Pé-pi, dé-pi, dé-pi, dé-pi. (Csön-csön gyűrű)

GÁLICZKő: Pi-pi, pi-pi, pi-pi, pi-pi.

KÓRUS: Dé-pi, pé-pi, dé-pi, pé-pi,
Heteropoláros, elektronhiányos,
Olyan, mint egy komplex centrális atomja.
Szalay és Császár a két ligandumja.

PROFOK: Oh, jól van, jól van, megvan a kettes: (Mozart: Varázsfuvola, Sarastro áriája)
Így átengedjük most magát.
Csak arra kérjük, hogy jövőre
Tanulja meg a kémiát!
Tanulja, tanulja a kémiát!

GÁLICKő: (Az utolsó sort együtt énekli velük:)
Nem tanulom meg a kémiát!
 
 

DIPLOMAOSZTÁS

KÓRUS: Íme, jöttünk szenvedésünk jutalmáért, (Verdi: Trubadur, Katona-kórus)
Oklevelünk nagy pecsétjét megszolgáltuk mi.
Sok-sok évig Bunsen-tűzben pörkölődtünk,
Laborbűzben görnyedezve éltünk.
Kéthetenkint szulfonáltunk,
S közben egymás lábán álltunk,
A laborban oly kevés a hely.

Nitrozálás, észterezés, hidratálás,
Tetejébe digerálás járt még;
A laborba hogyha belépsz,
A fejedből kimegy az ész,
Azt se tudod, hogy mi az a sav.

Kitalálod, vagy a könyvből kipuskázod,
Vagy ha nem, a köpenyeden látod.

KÓRUS: ||: Öt évig sokat tanultunk,
Vizsgáztunk és diplomáztunk.
Odakinn a magyar ipar vár:
Kutatásban, újításban, tudományban
Valamit nekünk is tenni kell már. :||

(A dékán közben kiosztotta a diplomát. A diákok és a professzorok együtt énekelnek tovább.)

MIND EGGYÜTT: Túlvilági boldogságban (Beethoven: IX. Szimfónia, An die Freude)
Bűzlik a vegyész világ:
Felavatták Gáliczkőt, Pancsert
És a kis Kocsonyát.
Örvendj Te is, tisztelt néző,
Zengjük a megváltás dalát,
Lehúzzuk a függönyt,
És befejezzük az operát.

Akinek ennyi rossz kevés, (Mozart: Szöktetés a szerájból, Finálé)
Azt érje gáncs és megvetés;
Akinek ennyi rossz kevés,
Az maradjon továbbra is vegyész!

- VÉGE -