Dr. Lásztity Alexandra 1936 – 2024

2024. október 27-én, életének 89. évében elhunyt Dr. Lásztity Alexandra, több egyetemi kémiai tárgy fél évszázadon át aktív, elhivatott oktatója, az elválasztástudomány, a nyomelem-dúsítás és -meghatározás nemzetközileg elismert szakembere, sokunk tisztelt, szeretett, nagyra becsült tanára és kollégája.

A Baranya vármegyei Magyarbólyon született, a XVII. század vége óta, generációkon át Magyarországon élő szerb családban, ahol a XX. század első felében születetett 9 gyermek közül hetedikként jött világra. Alap- és középfokú tanulmányait Lóréven, e Csepel-szigeten található, 300 lelket számláló, jelentős szerb populációval rendelkező községben kezdte, majd Pécsett, a Leőwey Klára Gimnáziumban folytatta.

1954-ben nyert felvételt a Budapesti Orvostudományi Egyetemre, ahol 1959-ben szerzett gyógyszerészi diplomát.1961-ben lett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán a Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék munkatársa, ahol Schulek Elemér, a Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Osztályának első elnöke volt a vezető, és amely tanszék – minden tudományterület figyelembe vételével – az ország egyik kiemelkedően magas minősítésű egyetemi egysége volt.

A világhírű, rendkívül eredményes Schulek-i analitikai kémiai iskolába bekapcsolódva elsősorban biológiai mintákban található nyomnyi mennyiségű fémionok cellulóz ioncserélőkön történő dúsításával és meghatározásával foglalkozott. 1963-ban védte meg egyetemi doktori értekezését, summa cum laude minősítéssel, „Szerves vegyületekben előforduló fémionok összegyűjtése és meghatározása hipobromittal oxidált cellulóz segítségével” című disszertációja alapján. A szakmailag rendkívül igényes és kényes nyomelem-dúsítás és meghatározás érdekében létrehoztak egy nagytisztaságú laboratóriumot, és végeztek atomspektroszkópiai méréseket, kezdetben lángfotometriával, majd atomabszorpciós, később induktív csatolású plazma tömeg-spektroszkópiával. E laboratóriumot későbbi tanszékvezetői, Szabó Zoltán Gábor, Nagy Ferenc és Orbán Miklós akadémikusok is fontosnak tartották és támogatták. A fenti vizsgálatokat olasz kollaborációban (Sergio Caroli, Istituto Superiore di Sanita, Róma), illetve a Massachusetts-i Egyetem (Amherst) Analitikai Kémiai Intézetében, több részletben végzett vendégkutatói munkája során is folytatta, ahol a flow-injection technikát kapcsolta atomspektroszkópiai módszerekkel. E vizsgálatait később környezetvédelmi kutatásokra is kiterjesztette. Rendszeres résztvevője volt a Ramon M. Barnes professzor (Amherst) által szervezett Winter Conference on Plasma Spectrochemistry konferenciáknak

A gyermekek ólommérgezés-forrásának feltárása céljából módszereket dolgozott ki ólommal szennyezett talajok, háztartási szállóporok, festékek, vérminták feltárására, össz-ólom tartalom és ólomizotóp-összetétel meghatározására. A cellulóz alapú ioncserélőkön, az eddig említetteken kívül kobalt, kadmium, vanádium, nikkel, króm, mangán és cink dúsítását is megoldotta. Atomspektrometriai módszereket alkalmazva igen szellemes eljárást dolgozott ki annak megállapítására, hogy mennyi földet esznek a játszótéri homokozóban a gyerekek, ami – túl az egészségügyi hasznán – a nyomelem-meghatározás egyik csúcsteljesítménye.

Az OTKA rendszerében, sikeres pályázatok eredményeképpen, több cikluson át vezetett kutatásokat Cellulóz kelátcserélőkön nyomfémek elválasztásának modellezése különböző mátrixok spektrokémiai vizsgálatához, ill.
Nyomfémek atomspektrometriás meghatározása és kötésformáinak számitógépes modellezése gyógyszeralapanyag-mátrixban kelátcserélőn történő elválasztáshoz témákban. Komoly bevételeket hozott az ELTE Természettudományi Karának a Chinoin Gyógyszergyárral kötött sokéves szerződése, melyben az Európai Gyógyszerkönyv 3., majd 5. kiadásához kapcsolódva, gyógyszer-hatóanyagokban előforduló nyomelemek meghatározási vizsgálatait végezte.

1971-ben védte meg kandidátusi értekezését, melynek témája az ioncsere-folyamatok tanulmányozása oldószerelegyekben, az oldószer hatásának a vizsgálata és új elválasztási technikák kidolgozása volt. Analitikai kémiai kutató és oktató munkásságáért, 1998-ban megkapta a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Analitikai Szakosztályának legmagasabb elismerését, a Schulek Elemér Emlékérmet.

A Szervetlen és Analitikai Kémiai (később Analitikai Kémiai) Tanszék széles oktatási portfóliójának megfelelően, bő 50 éven átívelő egyetemi pályája alatt számos tárgyat oktatott, számos egyetemi szak hallgatói számára. A vegyészképzés Műszeres analitikai kémia tárgyához kapcsolódva, grafitkemencés atomabszorpciós (GFAAS) meghatározás témában oktatott kötelezően választható tárgyat, majd tartott, erre épülően, a kelátcserélő cellulózon történő dúsítással kiegészített, a képzési reformban létrejött, kiscsoportos, ún. spec. labor gyakorlatot.

Az ELTE Kémiai Doktori Iskolában sok éven át volt Dúsításos módszerek az atomspektrometriában” c. doktori kurzusa.
Gyakorlatvezetőként, előadóként, laborvezetőként, vizsgáztatóként, az évek során mintegy 5000 gyógyszerészhallgatónak tanított általános, szervetlen és analitikai kémiát, mindenkor kiváló felkészültséggel. Amiben egyedülállóan kiemelkedő, született tehetség volt, az a párját ritkító emberismeret és empátiás készség, amellyel néhány mondat után oly mértékben látta a hallgató tudását, amilyenben oktatótársai legfeljebb egy-két félévnyi gyakorlatvezetői tevékenység után voltak képesek. Vizsgáztatói munkáját a legnagyobb fokú lelkiismeretesség jellemezte. Egy-egy vizsga akár másfél óráig is tarthatott, abban azonban mindenki biztos lehetett, hogy a tudásnak legjobban megfelelő, igazságos osztályzat születik. Emellett a hallgató azt is érezhette, hogy a mélyreható kérdezések alatt, abszolút jószándékú, őszintén érdeklődő, hangulatoktól mentes oktató méri fel a tudását. Hosszú éveken át volt segítője szenior professzoroknak, elsősorban Kőrös Endrének és Barcza Lajosnak, akik mellett e szürke eminenciás szerepkörben is a legnagyobb önzetlenséggel és megbízhatósággal tette a dolgát. A hivatástudatnak pedig egyedülálló példáját adta, amikor a Bokros csomag idején, az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez tartozva, és a Semmelweis Egyetem hallgatóit nagy létszámban és nagy óraszámban oktatva, egy ideig - teljesen méltatlanul – adminisztratíve mindkét egyetemen kívül került, de ekkor is, töretlenül végezte a munkáját. Ezért is volt nagyszerű elégtétel, hogy 2010-ben, Pázmány Péter egyetem-alapításának 375. évfordulóján, a két prominens felsőoktatási intézmény rektorának jelenlétében megkapta a Pro Universitate emlékérmet.

Az egyetemi közéletből is kivette részét: szakszervezeti vezetőként hajthatatlanul, de elvszerűen védte a munkavállalók érdekeit és évtizedeken át volt mindenkor érték-orientált, konstruktív tagja a Gyógyszerésztudományi Kar Tanácsának.

Közéleti tevékenységének fontos területét képezte a hazai szerb nemzetiségi életben való aktív részvétel. Az Erzsébetvárosi Szerb Nemzetiségi Önkormányzat alapítójaként és első elnökeként sokat tett a szerb kisebbségért. Neki köszönhetően vette fel a budapesti szerb általános iskola és gimnázium (később Szerb Közoktatási Központ) Nikola Tesla szerb tudós nevét.

Távozása pótolhatatlan vesztesége a felsőoktatásnak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának, az analitikai kémiai kutatásnak és oktatásnak, a szakmai-tudományos és nemzetiségi közéletnek, a gyógyszerész- és kémikus-társadalomnak.

Zihné Dr. Perényi Katalin Dr. Noszál Béla